Alázatos mancsemelés
Alázatos mancsemelés
Úgy alakul ki, hogy a kölykök - kb. háromhetes koruktól kezdve - fölemelik a lábukat, amikor az anyjuk a hasukat nyalogatja. Ez ilyenkor még normális reakció. Később az állat kifejleszti magában, hogy fekvés közben gyakran fölemeli hátulsó, felül levő lábát. Ha a mellső lábát emeli föl, ez együtt jár egyfajta farkcsóválással és nyalogatással. Ezt a viselkedést lényegében úgy tekinthetjük, mint valamilyen korai szociális reakciót az alomtársakkal v. az idegenekkel szemben. Mint szociális viselkedési sablon, "alázatosságnak" minősül. Gyakran láthatunk ilyenfajta mellsőláb-emelést ideges kutyákon, amelyek félnek az idegentől. Sok esetben ezt a viselkedést valamilyen pszichés sérüléssel kapcsolatos tapasztalat váltja ki, még a korai kapcsolatteremtés kritikus periódusában. Ideges egyedek ezt a hajlamot örökíthetik is.
Érzelmi stressz- (aggodalom) állapotban levő egyes kutyák ugyancsak emelgethetik mellső lábukat. Serdülő ebeknél ez a jelenség elsősorban a szociális bizonytalanság helyzeteiben, a kunyerálás és védekezési szándék kinyilvánításakor észlelhető. Amikor pl. a lakásban tartott kutya gazdájával ismeretlen erdőben sétál, s némileg előremerészkedik, ha számára valami szokatlant, megmagyarázhatatlant tapasztal, habozva megáll, visszarohan, és fölemeli a mancsát.
Az a feltevés, hogy a vadászkutyák tipikus magatartása, amikor is ilyen módon jelezve "ülik meg" v. "állják" az apróvadat, hasonló módon magyarázható, egyelőre még vitatható, ámbátor lehetséges, hogy ebben a speciális helyzetben hasonló érzések játszanak szerepet.
Egy különben félénknek korántsem mondható óriás schnauzer kan pl. félelem-elhárítási szándékának kifejezésére egész életén keresztül a mancsfelemelést használta, s egyidejűleg mindig bevizelt, valahányszor állatorvos gazdája a vizsgálati asztalra készült fektetni. Így akarta gazdája "agresszív hangulatát" mérsékelni. Egy uszkár, melynek ugyancsak kellemetlen tapasztalatai voltak az állatorvosi rendelővel kapcsolatban, a váróterem ajtajának kinyitásakor két hátulsó lábára állt, s mindkét mellső mancsát fölemelve "védelmet pitizett" gazdájától. (» Rokonszenvsántítás)
Az alázatos mancsemelés legtöbbször a "menekülés" eszköze
