Amerikai rókakopó
Amerikai rókakopó
(American Foxhound). Alapvetően angol, francia és ír kopókból tenyésztették ki; az első falkát a 17. sz. közepén vitték Angliából Maryland államba. Ezek a kutyák még az Amerikában honos szürkerókára vadásztak, amely jóval lassúbb, mint európai rokona, a vörösróka. Később a fürge vörösróka telepítésével a rókakopókkal folytatott falkavadászat szinte forradalmi változásokon ment keresztül az Egyesült Államokban. A foxhoundok olyan közkedvelt kutyákká váltak, hogy még George Washington is hozatott magának ilyen ebeket. Lafayette francia tábornok küldött számára néhány francia kopót.
Jellegzetes hangúak; a hangadásnak a rókakopók esetében nagy a jelentősége; a rókavadászatokon ugyanis elengedik a kopófalkát, és amint az első kutya ráakad a róka nyomára, sajátos hangjelzéssel tudatja ezt. Gazdája megismeri a hangjáról, melyik eb fogott nyomot. Rövidesen megszólal a második kutya is - amelyik igyekszik átvenni a vezetést -, majd a többi, és a vadászok a hangokból pontosan tudják: a kutya ráakadt-e a nyomra, követi, közelít, esetleg éppen elvesztette.
A foxhound sokoldalú, ún. mindenes kutya. Állóképessége rendkívüli; akár nyolc-tizenkét órán keresztül is követi a nyomot; szimata kiváló, értelmes, tanulékony állat.
Koponyája széles, nyaka hosszú, de nem vastag. Füle nagy, lelógó. Szeme sötétbarna, értelmes tekintetű. Fogazata ollós harapású. Mellkasa mély, háta széles, ágyéka kissé hosszú. Végtagjai izmosak, erőteljes csontozatúak, egyenesek; mozgása könnyed, gyors. Bármilyen kopószín megengedett. A kanok marmagassága 56-63, a szukáké 53-61 cm; testtömege 30-35 kg.
