Angol masztiff
Angol masztiff
(Mastiff). Valószínűleg már a középkori Angliában is rendkívül népszerű volt; igen sokoldalú kutyának bizonyult: az állatok közötti viadalokban, harcban és vadászatban egyaránt megállta a helyét. Akkortájt a nemesek főként a legnagyobb testű példányokat, a köznép a legmozgékonyabb egyedeket részesítette előnyben.
Egészen a 19. sz. közepéig gladiátorkutya, harci, őrző-védő és vadászeb volt. Később vesztett népszerűségéből, fajtajellegét azonban továbbra is megőrizte.
Kialakulásában a legfélelmetesebb molosszusok, valamint különböző dogfajták játszhattak szerepet, de nehezen követhető az az út, amely az ~ őseit Ázsiából végül is Angliába, annyi más kutyafajta kitenyésztésének őshazájába vezette. Az út valószínű állomásaiként talán Tibet, az ókori Görögország és Róma jöhet számításba; az ókori hódítók (Nagy Sándor, Julius Caesar) csodálták ezeknek a kutyáknak a bátorságát és elősegítették terjesztésüket, akárcsak a föníciai kereskedők, bár ők csak eladni való árucikket láttak bennük.
A modern ~ a legnagyobb kutyák egyike, elérheti a 100 kg-os testtömeget is, ez megfelelő csontozat és masszív izomzat nélkül csak hátrányt jelentene. A fajta legszebb példányainál az előnyös küllem figyelemre méltó fizikai vonásokkal párosul: tekintélyes nagyságú fejjel, hatalmas, erőteljes nyakkal, széles és mély mellkassal, nagy, tömör, izmos törzzsel, hosszú, erőteljes, egyenes végtagokkal, kifogástalan lábállassal. Füle kicsi, nyugalmi állapotban a fejéhez simulva lelóg. Farka hosszú, lelógó, de ha figyel, fölfelé görbül. Szőrzete rövid és sűrű; színe fakó v. szürke, rőtes sötétebb csíkozással. Marmagassága legalább 75 cm testtömege 80-90 kg. (1. 10. színes fénykép)
Angol masztiff
