Ölebek.
Ölebek.
Elsősorban az ún. minikutyák tartoznak ebbe a csoportba, de a legújabb fajtabeosztások ma már közéjük sorolják a » bedlington terriert, a » sheltie-t, a » boston terriert és a közép- » uszkárt is. Lényegében a nem dolgozó, kedvencként tartott ebekről van szó, bár a kutyatartás fejlődésével ma már egyre jobban elmosódnak az ilyenfajta határok, mert városi lakásban tartott bernáthegyi, vizsla v. airedale terrier is lehet kedvtelésből tartott kutya, és a minikutyák is hasznosak a maguk módján. Jelezhetik a házhoz, lakáshoz közeledő idegent, lehetnek hűséges kísérői, egyetlen társai az öregeknek.
A törpekutya egyébként nem a mai kor szülötte, számos típusuk már évszázadok óta él együtt az emberrel. A második világháború után jöttek igazán divatba, amikor az élelem kevés volt és drága, és igen sok ember került városi kislakásba. A legősibb öleb valószínűleg a » pekingi palotakutya, a kínai császárok oroszlánkutyája. Már a Kr. e. 2000. évből származó koreai bronzérmeken is láthatók a pekingire emlékeztető ebecskék. Történelmi háttérrel indult a » si-cu is, amelynek őshazája Tibet. Feltehetőleg évszázadok óta él azon a tájon. Egy másik népszerű kis termetű fajta a francia » papillon. A » japán spániel (japán csin) 1880 táján került át Európába. Idetartozik még a csoport talán legnevezetesebb tagja, a világ legkisebb kutyája: a » csivava, amelynek testtömege mindössze 0,90-3 kg.
