Őskutya.
Őskutya.
Ma már szinte lehetetlen rekonstruálni, hogy milyen lehetett az első háziasított kutya; csak annyit tudunk, hogy létezett, de külseje a mai napig ismeretlen.
Egy évszázaddal ezelőtt a svájci Bielersee partján nagyszabású földmunkát végeztek; közben számos állati csontot, közöttük gazdag kutyacsontváz-leleteket találtak. Nem is olyan régen, 1976-ban az ásatások újabb, a korai kőkorszak településeiből származó leleteket hoztak felszínre; szarvasmarhák, kecskék, juhok, sertések, kutyák csontjait.
A kutyakoponyák hossza átl. 14,2 cm volt, ami kb. a mai foxterrier fejnagyságának felel meg; a többi csont és az egész csontváz arra utalt, hogy a kőkorszaki kutya középnagyságú, karcsú, könnyű, ún. levegős típus lehetett. A koponyaméretekből az is kiderült, hogy az ~nak kisebb volt az agyveleje, mint a mai kutyának, és leginkább a » dingókra, valamint a » páriakutyákra emlékeztethetett.
A leleteken talált sérülési nyomok arra engednek következtetni, hogy őseink nemcsak vagyonőrzésre, vadászásra, pásztorkodásra használták a kutyát, de meg is ették, esetleg feláldozták isteneik oltárán.
