incanto, 1.
incanto, 1.
sajátlag, mellette vagy reá énekel,
1) (ősk.) varázsigét mond el, énekel el, i. malum carmen.
2) bűvészigével megbűvöl, megboszorkányoz, boszorkánysággal megront, aliquem; vincula incantata, bűvöléssel a czélnak megfelelővé tett.
