languidus mn. kf. és ff. [langueo]
languidus mn. kf. és ff. [langueo]
1) bágyadt, ernyedt, lomha, tunya, lassu s több efféle: homines ll. vino; pecus tarda et l.; (költ. és újk.) ll. oculi, bágyadt, aqua, lassan folyó, carbasus, gyengén felfútt s azért petyhüdt, lelógó, ignis, ventus, gyenge: vinum l. szelid, fanyarság nélkül való. Néha küln. bágyadt betegség miatt, gyengélkedő.
2) átv. ért. A) ernyedt, közömbös, tétlen, rest s több efféle, studium, milites nostri, animus. B) elerőtlenedett, -gyengült, senectus, homo, philosophus; voluptas l.
