á [2]
á [2] indulatszó
I. (többnyire a rendes beszédhangnál hosszabban ejtik)
1. <Meglepetés, csodálkozás, ámulat kifejezésére.> Á, te itt vagy?! Á, ti így szeretnétek?! Ambrus gazda … fölkelt, és haza kotródott, S tudja isten, most miként pusztít ott. | Á, de íme, újra visszatére. (Petőfi Sándor) Á, maga az? Nézze, meg sem ismertem. (Kosztolányi Dezső)
2. <Csodálkozással vegyes tetszés kifejezésében.> Á, de szép! Á, de gyönyörű vidék ez!
II. [á v. â v. âh]
1. <Tagadás, néha bosszankodással vegyes ellenkezés kifejezésére.> Á, dehogy (mondta)! Á, ez lehetetlen! Á, nem hiszem én azt! Á, hagyj békét!
2. <Kínálás, ajánlat, magyarázat elhárítására.> Nem akarna Lajos bácsi inkább vörös bort? Fehér bortól ilyen hidegben hascsikarást kap az ember. – Á, hagyjuk még a vörös bort. Jó lesz szoktatónak. (Móricz Zsigmond)
