abajgat
abajgat ige -tam, -ott, ..asson (népies)
1. tárgyas <Állatot, ritk. személyt> (kiabálva, kurjongatva) hajszol, kerget. Miért abajgatod azt a tehenet? Ne abajgasd azokat a gyerekeket! || a. tárgyas <Személyt, ritk. állatot> zaklat, nyugtalanít. Folyton abajgatja az embert ez a gyerek. || b. tárgyas <Tárgyat> piszkál, lökdös, minduntalan hozzányúl; macerál. Ne abajgasd azt a darálót, mert elrontod! || c. tárgyas (ritka) <Személyt> (kergetés, hajszolás közben) üt, ver. Folyton abajgatja a kisebbeket!
2. tárgyatlan Ordítva kiabál, óbégat. Ne abajgass! Ha én véletlenül abajgatni találok … és megkötöm magamat, hogy … a szerelmesemé akarok lenni, … akkor kétségbeesett erőfeszítéseket tettek volna, hogy felbontsák a partit. (Ambrus Zoltán)
Igekötős igék: elabajgat; felabajgat; megabajgat.
abajgatás; abajgató; abajgatott.
