ábrándos
ábrándos melléknév -an, -abb (választékos)
1. Olyan <személy>, aki ábrándokban él, ábrándozik v. erre hajlamos; álmodozó, vmi után merengve vágyakozó. Ábrándos ifjú, leány, szerelmesek. Szép szivárványt, barna felhőn, Nézte ábrándos fiú. (Arany János) Volt egyszer egy lány, Ábrándos, szőke, kékruhás … (Reviczky Gyula) || a. Ilyen személyre valló, hozzá tartozó, rá jellemző; ilyen hajlamot, természetet kifejező. Ábrándos arc, tekintet; ábrándos lélek, természet: álmodozni szerető, ábrándozásra hajló l., t. Ábrándosan nézett a leányra. Dalaim … Holdsugári ábrándos lelkemnek. (Petőfi Sándor) Elmondtuk, amit elhallgattunk … Vágván ábrándos képeket. (Ady Endre) Meghatottan figyelte Macskási ábrándos szerelmét. (Krúdy Gyula)
2. Ábrándokat keltő, felidéző v. ilyen hangulatot ébresztő <dolog, jelenség>; szelíden mélázó, merengő, mélabús. Ábrándos dal, este, holdfény, harangszó. A lombok ábrándosan suttognak. Távol szól … egy kis estharang … Oh ez Ábrándos hang jól esik nekem. (Petőfi Sándor) Fuvoláját elővéve, ábrándos dalt játszott rajta. (Jókai Mór)
3. Olyan <cél v. eszme>, amely nem számol a valósággal, s amely elérhetetlen, mert nem józan mérlegelés, hanem vágyálmok szülötte. Ábrándos elképzelés, gondolat, terv.
ábrándosság.
