ádáz
ádáz melléknév -ul v. -an, -abb (irodalmi nyelvben)
1. Ellenséges, gyűlölködő indulatú; ártóan támadó szándékú <személy, ritk. állat>.
Ádáz ellenség, zsarnok. Gondolatjaid, Mint a hiúznak kölyki … ádázak, vérszomjazók. (Vörösmarty Mihály) Nem vádlom öcsédet: szive hozzád hajló; De nyugtalan, ádáz, mint harci szilaj ló. (Arany János) Jobb talán ádáz Eurussal küzdeni, | mint ily hírtől görnyedve szállni part fölé. (Babits Mihály) || a. Ilyen személyre, állatra jellemző, tőle származó, vele kapcs. <magatartás, megnyilatkozás>. Ádáz harc, kegyetlenség, üvöltés. Felhőbe hanyatlott a drégeli rom, Rá visszasüt a nap, ádáz tusa napja. (Arany János) A haramiák … ádáz eltökéléssel … mindenkinek vérét ontják. (Eötvös Károly) A kiskutya ádáz mérgesen rohanta meg. (Gárdonyi Géza)
2. Szörnyű, borzasztó <esemény, jelenség>. Vezess jövőmbül a jelenbe vissza, Ne lássam többé ádáz sorsomat. (Madách Imre) Űl a hold ádáz vihar után Elcsöndesült nagy, tornyos fellegen. (Vajda János) Rossz lidércként ült Péter életére … családjának egész ádáz múltja. (Ady Endre)
ádázkodik; ádázkodó; ádázság.
