adózó
adózó melléknév és főnév
I. melléknév
1. Olyan <személy, közösség>, aki v. amely adót (rendszeresen) fizet; adófizetésre kötelezett, adófizető. Adózó nép, polgár, rend. A pénzügyigazgatóság felhívja az adózó közönség figyelmét, hogy … Hogy kell azt érteni, hogy a 16. századi adóösszeírásban Csécse másfél adózó telekből áll? … (Móricz Zsigmond)
2. (átvitt értelemben, választékos) Olyan <személy v. közösség>, aki v. amely vmivel adóz(ik) (3) vkinek; megad, kifejez vkinek vmit, áldoz vmivel vkinek, vminek. Vkinek elismeréssel, hálával, köszönettel, tisztelettel adózó emberek, nemzet. [Látnók a] fejedelméért vérrel s élettel adózó Nagy nemesek harcát. (Vörösmarty Mihály)
II. főnév -t, -ja Adózó (I. 1) személy. A főváros adózói. Törölték az adózók névjegyzékéből. Az adózók terheinek könnyítése; felhívás az adózókhoz. Nemes teremtés a tekintetes úr! ha az adózónak mindig ilyen védője találkoznék! (Eötvös József)
Szóösszetétel(ek): adózóképes; adózóképesség.
