ágál
ágál tárgyatlan ige -t, -jon (választékos, rosszalló)
1. <Kül. beszéd közben> széles, heves kézmozdulatokat, taglejtéseket végez; hadonászik, gesztikulál. Ki ágál ott? Rettentőn ágál a kezeivel, s kézzel-lábbal igyekszik magát megértetni tótul. (Mikszáth Kálmán) || a. <Szónok v. színész> hamis pátoszból eredő széles, mesterkélt taglejtéseket végezve beszél, szaval, játszik. Kiállt a rivalda elé, s ott ágált. Csak a bukás várt … Reménytelen minek ágálok én? | Az előadásnak rég vége van. (Tóth Árpád) És annyi színész ágál nappal, este … (Juhász Gyula)
2. Izgága, kötekedő v. szenvedélyesen támadó hangnemben, lármásan, erőszakosan viselkedik, vitat vmit. Maradj már békén, ne ágálj annyit! Hiába ágálsz, nem ijedünk meg tőled. || a. Ilyen hangnemben, modorban izgat, lázít vminek az érdekében v. vmi ellen. Leginkább ő ágált a terv ellen. A magyar százfelé dacolt, Szívós és bolond erejével, Szép erejével, Mely szabadra tört, ágált mégis. (Ady Endre)
ágálás; ágáló.
