ahány
ahány névmás, vonatkozó (számnévi, kötőszóként) (rendsz. főmondatbeli annyi számnévi névmással kapcs.)
I. (melléknévi)
1. A vele kapcsolt mellékmondat tartalmával meghatározott számú, mennyiségű; amilyen számú, amennyi. Ahány gyerek itt van, annyi az egész osztály. [Hány gyerek jelent meg?] – Ahány tegnap.
2. <Az összességre utalva, gyak. csak szóval nyomósítva:> amilyen sok; akárhány. Ahány dinnyét (csak) felvágtam, (mind) romlott volt. Ahány rongyos, eladósodott úr van … az mind hozzánk dörzsölődzik. (Tolnai Lajos) –21 <főmondat nélküli mellékmondatban, felkiáltó értelemben:> Ahány jellemtelen fráter van a világon! || a. Ahány …, annyi …: amilyen sok, olyan sok. Ahány fiú, annyi imposztor. Ahány ház, annyi szokás. „Ahány fej, annyi értelem” mondják. (Vörösmarty Mihály) Ahány falu, annyi viselet, hajszín … pántlika, szoknya, kendő. (Hunyady Sándor) || b. Ahány, annyiféle: <sok közül> mindegyik másféle; sokféle. Az ember ahány, annyiféle. (Berzsenyi Dániel)
II. (főnévi) -at
1. A vele kapcsolt mellékmondattal meghatározott szám, mennyiség vmiből. Ahányat lép, annyit botlik.
2. A vele kapcsolt mellékmondattal meghatározott számú személy. Ahánynak szóltam, mind eljött. Miattam táncolhatsz, ahánnyal akarsz.
3. (bizalmas) <Főleg elutasító feleletben.> Ahány, annyi v. annyi, ahány: nem fontos, hogy hány. [Hány csirkéd van?] – Ahány, annyi, ne törődjél vele.
III. (határozóragos, határozószó-szerűen)
1. Ahányan: <személyről szólva:> a vele kapcsolt mellékmondattal meghatározott számban, számmal. [Hányan voltatok?] – Ahányan tegnap. Ma is éppen annyian vannak az osztályban, ahányan az év elején. Jöjjenek be (mind), ahányan vannak.
2. Ahányszor: a vele kapcsolt mellékmondattal meghatározott számnak, alkalomnak, esetnek megfelelő számban. Ahányszor megfordult nálunk, annyiszor én is voltam náluk. [Hányszor voltál nála?] – Ahányszor te. Ahányszor csak eljön, mindig magáról beszél.
Szóösszetétel(ek): mindahány.
