ahova
ahova határozószó, vonatkozó (kötőszóként) (a főmondatbeli oda v. más helyhatározóval kapcs. v. anélkül) ahová
A vele kapcsolt mellékmondatban megjelölt helyre v. irányban; amely helyre, amely irányban. Ott, ahova; oda, ahova; itt, ahova; ide, ahova; innen ahova; onnan ahova; erre ahova; arra ahova. Oda megyek, ahova már régen készültem. Ott keresd, ahova tetted. Ide gyere, ahova hívnak. Arra járunk, ahova ti is szoktatok menni. Az iskolában, ahova a gyerek jár, sok kitűnő tanár van. [Hová készültök?] – Ahova parancsoltad. Ahova én belegázolok, ott nem nő több fű. (Mikszáth Kálmán) „Ma ott szükséges minden ember, | ahova rendelik! (Szabó Lőrinc) – <A főmondatbeli összességet kifejező szóval kapcs., amely azonban gyak. csak odaértendő.> Elmentem (mindenhová), ahova csak tudtam. Beszóltam (mindenüvé), ahova csak lehetett. Hol az ellen, kérdezed? … | Mindenütt van, ahová tekintesz. (Petőfi Sándor) – <Felkiáltó értelmű, főmondat nélküli mellékmondatban.> Ahova ez be nem üti az orrát! – <Helyet jelentő olyan főnévvel kapcs., amelynek nincs határozóragja (amelybe, amelyre stb. helyett)>. A város, ahova a csapat indul, messze van innét. A színház, ahova ma megyünk, régóta adja ezt a darabot. Az iskolát, ahova a gyerek jár, bezárták.
