ájul
ájul főnév ige -t, -jon (csak hová kérdésre felelő hely- v. ritk. eredményt kifejező határozóval)
Ájul vhová (v. ritk. vmivé): elalélva v. önkívületi állapotban vhová esik (vmivé válik). Vkinek a karjaiba ájul. A diványra ájul. Piroska kicsinybe hogy holtra nem ájul, Erejét kölcsönzi ősz atyja hajábul. (Arany János)
Igekötős igék: elájul.
ájuló.
