akadék
akadék főnév -ot, -ja v. -a
1. (népies) Az, ami útunkban van, járásunkat, könnyű mozgásunkat gátolja, akadályozza. Futásnál nagy akadék a szűk ruha. Vigyük ki ezt az üres szekrényt, csak akadék volt a szobában. Menne is már, még csak egy kődarab sem marad akadékul az útjában. (Vas Gereben)
2. (irodalmi nyelvben, régies) Zavar. Én nem szoktam meg nem érdemlett szolgálat díját előre felvenni. – Azzal … nagyon akadékba hozta társait is. (Jókai Mór)
