akaródzik
akaródzik tárgyatlan ige -ott, ..óddzék (..óddzon) akarózik ..zzék (..zon) (rendsz. csak 3. személyben, többnyire tagadó értelmű szerkezetekben) (bizalmas)
Kedve van <vmit megtenni>. Akár akaródzik, akár nem, el kell menned. Egy fűzfarekettyésben húzta meg magát, s onnan nem akaródzik előjönni. (Jókai Mór) Berti komám, gyerünk mán. Bertinek nem akaródzik. (Móricz Zsigmond)
akaródzás; akaródzó.
