aláhull
aláhull tárgyatlan ige, (ritka) aláhullik
Lehull, leesik. Ha megérik a gyümölcs, fájárul Magától a földre hull alá. (Petőfi Sándor) Dénes szemeiből … egy pár öreg könny hullott alá. (Tolnai Lajos) [A pernye] szakadatlanul aláhull az óriás kürtőkből. (Herczeg Ferenc) || a. (költői) Piroska! Piroska! | … Pünkösti virág, kit e dalomnak bájul Tűztem homlokára, így kell, hogy aláhúllj? (Arany János) || b. <Fej, kar> lehanyatlik, leesik. Karja aláhullott. (Kemény Zsigmond) || c. (irodalmi nyelvben) <Haj> leomlik. Ősz fürtei kuszáltan hullottak alá szemeire. (Tolnai Lajos)
aláhulladozik; aláhullás; aláhulló; aláhullott.
