alászolgája
alászolgája mondatszó és főnév, (régies) alásszolgája
I. mondatszó
1. (elavulóban) <Távozáskor használt köszönési formula:> alázatos szolgája (vagyok); ajánlom magam. Kérem, Tábornok úr. – Lógni fog. Alásszolgája. – Azzal becsapta az orra előtt az ajtót, nem lehetett vele többet beszélni. (Jókai Mór) || a. (bizalmas) <A további faggatás, vita udvariatlan elvágására használt szó:> nincs mit beszélnünk egymással; elmehet(sz)! Na, most aztán alászolgája!
2. (gyak. tréfás, elavulóban) <Főként futó találkozáskor használt köszönő szó, tegező viszonyban is.> || a. (elavulóban) <Olyankor használt köszönő szó, amikor valahova futólag betekint, bekukkant vki.> Alásszolgája, alásszolgája! Bocsánat, senkit sem találtam a konyhában. (Csiky Gergely) || b. (régies) <Üzletben a kereskedőnek a vevő érkezésekor használt köszönő formulája.>
3. (elavult) <Közbevetésként:> alázatos szolgája vagyok (önnek). Mi neve önnek? – Glanz Melchior, alászolgája, orvossegéd a Rókuskórháznál. (Jókai Mór)
4. <Kisebb kár, veszteség felismerésekor haszn. tréfás felkiáltás, annak kifejezésére, hogy ami elpusztult, elveszett, annak örökre búcsút lehet mondani.> Na alászolgája, ez is eltört. Alászolgája, ennek vége. –41 -nak, -nek ragos névszóval, névmással kapcs. Ennek is már alászolgája.
II. főnév ..ját (ritka, bizalmas) <Ezzel a szóval történő köszönés.> Az alásszolgáját sem adom ingyen, azt is megfizettetem. (Vas Gereben)
