alkalmatosság
alkalmatosság főnév -ot, -a
1. (régies, tájszó) Az alkalmatos melléknévvel kifejezett tulajdonság, képesség; alkalmasság.
2. (népies) Vmire alkalmas, haszn. v. kényelmet biztosító készülék, eszköz, berendezés, bútor. Fekvő, ülő alkalmatosság. A munkásoknak nem volt semmi fürdő alkalmatosságuk.
3. (népies) Jármű; (alkalmi) fuvar, kocsi. Milyen alkalmatossággal jöttél? A maga alkalmatosságán jött: a) saját kocsiján; b) (tréfás) gyalog j. Szekerére ülve szerény alkalmatosságán Taksony megye felé indult. (Eötvös József) A nádasi pusztára szeretne utazni, megfizet az alkalmatosságért. (Jókai Mór)
4. (irodalmi nyelvben, régies) Alkalom. A dolog történik a pozsonyi királyvárban, az Országgyűlés alkalmatosságával. (Csokonai Vitéz Mihály) Köszönöm Nagyasszonyom, | hogy … alkalmatosságot szerzél nekem | sok édes múlatságra. (Katona József)
