alku
alku főnév -t, -ja
Általában <két fél közti> (szóbeli) egyezkedés, amelynek célja, hogy a felek kölcsönös engedményeket téve feltételeiket összeegyeztessék, és vmely közös határozatban megállapodjanak; alkudozás. Alkuba ® áll vkivel; alkuba bocsátkozik, ereszkedik; alkura ® lép vkivel. Alku útján intézték el a vitás ügyet, a pert. Az őrség alkuval feladta a várat. Eskűt fogadok, E helyt maradok, Nincs alkum örökre pogánnyal. (Czuczor Gergely) || a. Az adásvétel, üzletkötés létrejöttét megelőző egyezkedés az eladó és a vevő között, rendsz. az árban való megállapodás végett; alkudozás. Alkuba bocsátkozik, ereszkedik; alkuba v. alkura bocsát vmit: áruba bocsátja, adás-vétel tárgyává teszi. A vásárban folyik az alku. Befejeződött az alku. Az alkuból nem lett semmi. Az úr alkuba bocsátja a szerelmet. (Csokonai Vitéz Mihály) || b. Ennek eredménye: vmire (kül. adásvételben, üzletkötésben az árra, fizetésre) vonatk. megállapodás, megegyezés, egyezség. Létrejön, megtörténik, áll az alku; ® elüti az alkut; megköti, felbontja, felrúgja, megszegi, megmásítja, visszavonja az alkut; felcsap az alkura; kézfogással, tenyérbe csapással megpecsételi az alkut; áldomást isznak az alkura. Áldomással fejezik be az alkut. Pecsétes alku, Törvény- s lovagszokással szentesült. (Arany János–Shakespeare-fordítás) A kezembe csapott. Megvolt az alku. (Kosztolányi Dezső)
Szóösszetétel(ek): alkukötés.
