állat [2]
állat [2] tárgyas ige -tam, -ott, állasson (irodalmi nyelvben, régies)
1. Állít (kül. 2, 3, 8). E bús sírjelet … barátjának … állatá. (Vörösmarty Mihály) Lelépek, és őt állatom helyembe. (Vörösmarty Mihály) Állatá a népet körül karikába. (Arany János) Állata őrzeni négy alabárdost. (Arany János)
2. <Tételt, állítást> igazol, bizonyít. Bizonyságokkal az régi igazságot állatom. (Pázmány Péter)
