állhatatos
állhatatos melléknév -an, -abb (kissé választékos)
1. Olyan <személy>, aki elveihez, elhatározásához következetesen ragaszkodik, véleménye, szándéka mellett szilárdan kitart. Terveiben állhatatos férfi; vmely eszmének állhatatos harcosa. [A korcsmárosné] mint általában az asszonyok, nem volt állhatatos a maga elveiben. (Mikszáth Kálmán) || a. Ilyen személyre jellemző, rá valló, rá emlékeztető <tulajdonság, magatartás>. Állhatatos barátság, hősiesség, küzdelem. Állhatatosan küzd vmiért, vki, vmi ellen. Állhatatosan megmarad vmi mellett. Állhatatos szívünknek megkeményítésével akarnám, hogy előállanánk erre a nemzetünknek utolsó szükségére. (Zrínyi Miklós) Én állhatatosan megmaradtam a tagadás mellett. (Kazinczy Ferenc)
2. Vki mellett az akadályok, nehézségek ellenére is hűségesen kitartó, érzelmeiben hű <személy>. Állhatatos férfi, imádó, nő. || a. Ilyen személyre jellemző <tulajdonság, magatartás>. Állhatatos szerelem; vkihez állhatatosan ragaszkodik. Nincsen szebb dolog az állhatatos barátságnál. (Mikes Kelemen)
állhatatosság.
