álmatlanság
álmatlanság főnév -ot, -a (többes számban ritka)
Az álmatlan (1) melléknévvel kifejezett kóros v. rendellenes állapot. Álmatlanság elleni szerek; az öreg emberek álmatlansága; gyötör, kínoz az álmatlanság; álmatlanságba esett; álmatlanságban szenved. Az orvos sok sétát javasolt a betegnek álmatlanság ellen. Az orvos azt tanácsolta, hogy bort igyam, akkor elmúlik az álmatlanságom. (Jókai Mór) Álmatlanságban szenvedek … És nem hoztam magammal morfiumot. (Krúdy Gyula) || a. Annak az (alkalmi) állapota, aki vmi miatt nem tud aludni; ébrenlét. Hát a tens urak is, és tens asszonyságok, Mikor utóléri az álmatlanságok, Milyen múlatságot találnak magoknak? … (Csokonai Vitéz Mihály) Minden szem vörös az éjjeli álmatlanságoktól és füstök marásától. (Gárdonyi Géza)
álmatlansági.
