amatőr
amatőr főnév és melléknév
I. főnév -t, -ök, -je [e]
1. Vmivel kedvtelésből, nem hivatásszerűen foglalkozó személy; műkedvelő. A fényképezésben, vmely tudományban amatőr. || a. (sport) Magáért a sportért s nem rendszeres anyagi ellenszolgáltatásért sportoló személy. A versenyen csak amatőrök vehetnek részt. A férfiak megijedtek, ahogy az amatőrök félnek egy professzionátustól. [= professzionistától]. (Hunyady Sándor)
2. (rosszalló) Vmit nagy kedvvel, de kevés hozzáértéssel, szakértelemmel végző, űző személy. Mit keresnek itt ezek az amatőrök?
II. melléknév
1. Vmit amatőrként űző, vmivel amatőrként foglalkozó <személy>; műkedvelő. Amatőr futballista; amatőr repülő.
2. Kedvtelésből, műkedvelésből végzett, űzött <tevékenység>. Amatőr fényképezés, rádiózás, sportolás. || a. Amatőrtől (I. 1, 1a) származó, rá jellemző, vele kapcs. Amatőr felvétel, fénykép; amatőr alapon sportol.
3. Műértőknek, gyűjtőknek szánt, kis példányszámban kiadott, finom, szép kiállítású <könyv, mű>. Amatőr kiadás, példány.
4. (rosszalló) Nem szakértelemmel készült, végzett; gyenge, alacsony színvonalú. Amatőr előadás, munka. Silány amatőr mázolmányok.
Szóösszetétel(ek): álamatőr; rádióamatőr.
amatőrködik.
