amikor
amikor határozószó, vonatkozó (kötőszóként) és kötőszó, (régies, főleg az 1–2. jelentésben) amikoron
I. határozószó, vonatkozó (kötőszóként) (a főmondatbeli akkor v. más időhatározóval kapcs. v. anélkül)
1. Abban az időpontban, melyet a vele kapcsolt mellékmondat megjelöl; amely időben, mikor. Amikor villámlott, felismerték egymást. Jöhetsz, amikor akarsz. Akkor felelj, amikor kérdezlek. [Mikor jöttél?] – Amikor te. Szeme fehérje sárga lett az epétől, amikor visszanézett a társára. (Hunyady Sándor) –11 <Időt jelentő olyan főnévnel kapcs., amelynek nincs határozóragja (amellyel, amelyben stb. helyett).> Az a nap, amikor találkoztunk, emlékezetes marad. Sose felejtem el azt az órát, amikor először megláttalak. [A szőlő] egyszer gyengébb, egyszer erősebb … Sok függ attól, mikor szüretelik. Eltalálják-e az időt, amikor már érett és amikor még nem túlérett. (Mikszáth Kálmán) || a. Az alatt az idő(szakasz) alatt, amelyet a vele kapcsolt mellékmondat megjelöl. Amikor ott éltem, akkor még egészen fiatal voltam. Hajdanában, amikor még Így beszélt a magyar ember … (Arany János) –a1 <főmondat nélküli mellékmondatban, felkiáltó értelemben.> Hej, amikor én még fiatal voltam! || b. (a főmondatban alig, alighogy szóval együtt) <A vele bevezetett, közeli utóidejűséget tartalmazó mellékmondatbeli esemény idejének jelölésében:> mikor nyomban. Alig indultunk el, amikor megeredt az eső. || c. <Érintkező előidejű mellékmondatban:> miután. Amikor az egyik elhallgatott, a másik folytatta.
2. <A főmondatbeli utaló szóval kifejezett v. csak hozzáértett összes esetre utalva, gyak. csak szóval nyomósítva:> valahányszor; ahányszor csak; akárhányszor. Amikor bejön, mindig nyitva hagyja az ajtót. A Tóthné szobájában … egy szuszék áll az ajtónál, tele ocsúval, hogy amikor a nemzetes asszony kifelé megy, belemarkolhasson. (Mikszáth Kálmán)
3. (kissé bizalmas) amikor, akkor; akkor, amikor: nem fontos, hogy mikor: valamikor; ne érdekeljen, hogy mikor. [Mikor jössz vissza?] – Majd visszajövök akkor, amikor. Húzás [a tombolán] természetesen amikor, akkor. (Mikszáth Kálmán)
4. Hogy vmely időben, hogy valamikor (egyszer); amint. Hallottam, amikor a vonat fütyült. Észre se vettem, amikor letette a tollat. Emlékszel, amikor együtt táncoltunk?
5. Amikorra: a vele bevezetett mellékmondatban megjelölt időre; mikorra, mire. Amikorra készen lett, már este volt.
II. kötőszó (bizalmas) <Megengedő értelmű mondat bevezető szava:> pedig, bár. Mindig sokat követel, amikor tudja, hogy nem adhatok. [A vendéglős] beleegyezik abba, hogy idegen helyről hozott borokat igyanak a vendéglőjében, amikor a feleségén kívül tán a boraira a legbüszkébb? (Krúdy Gyula)
