analízis
analízis főnév -t, -ek, -e [ë, e] v. (ritka) -ok, -a
1. (választékos) Vmely dolognak, összefüggésnek v. jelenségnek elemeire, alkotó részeire való felbontása; elemzés. || a. (tudományos) Ez az eljárás mint tudományos kutató módszer. Az analízist rendszerint a szintézissel együtt szokták alkalmazni. A fogalmi analízissel valamely kifejezésnek többféle jelentését állapítjuk meg.
2. (mennyiségtan) A mennyiségtannak az az ága, amely a sorok elméletével, a differenciál- és integrálszámítással, a függvények elméletével, a variációszámítással foglalkozik. || a. (mennyiségtan) Vmely mennyiségtani problémának egyenletekkel, algebrai úton való megoldása.
3. (vegyi ipar) Vmely vegyületnek elemeire, alkotó részeire való felbontása, s részeinek megállapítása mennyiségi és minőségi szempontból.
4. (művészettörténet, irodalomtudomány, zene) Vmely műalkotásnak esztétikai, formai, ill. tartalmi vizsgálata, részekre bontással. Kivételes műveltség, a nézőpontok emelkedettsége, az analízis ereje, …: íme, ezek a tulajdonságok jellemzik az új kritikust. (Ambrus Zoltán)
5. (fizika, zene) A hangokban rejlő felhangoknak vizsgálata füllel v. műszerekkel. A hangok fizikai analízise.
6. (orvostudomány, lélektan) Lélekelemzés. Analízissel foglalkozik. Analízis segítségével próbálják gyógyítani.
analízises; analízisű.
