ápolgat
ápolgat tárgyas ige -tam, -ott, ..asson
1. Vkit, vmit folytonosan, huzamosan, kitartóan, gondosan ápol (1–3); gondját viseli vkinek, vminek. Ápolgatja a kezét, a szemét, a virágait. Nagy szeretettel ápolgatta az unokáját. A kis tarka madárt kézre kapták. Nem bántották, szépen ápolgatták. (Faludi Ferenc) Úgy, kis babám: – te a virágokat ápolgasd. (Vörösmarty Mihály) Emelka itt ül ágyam mellett, s ápolgat. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Főként érzést, emlékképet> magába zárva szeretettel ápol (4, 5, 5a); fennmaradására kitartóan, állandóan ügyel. Ápolgatja a szabadság eszméjét. Régóta ápolgatta azokat az eszméket, melyeket az új lap megtestesített. Hazájok szerelmét, | ezt az örök mécset | …, ápolgaták szentül. (Arany János)
3. (átvitt értelemben, ritka) Vmit nem állandóan, nem teljes mértékben, csak úgy néha-néha, esetenként ápol (5). Egy darabig még ápolgatta a barátságukat.
ápolgatás; ápolgató; ápolgatott.
