ápoló
ápoló melléknév és főnév
I. melléknév
1. Olyan, aki, ami ápol vkit, vmit. Ápoló anya; a betegeket ápoló személyzet. Legyek hű, ápoló cseléded. (Arany János) Óvja őt meg ápoló kéz. (Madách Imre) Ó, zordon Szépség, … Egy ájult lelket hoztam … Ó hívd életre ápoló szavakkal, Illesd meg homlokát meleg ajakkal! (József Attila)
2. (átvitt értelemben is) Az ápolással kapcs., azzal foglalkozó, azt végző. A tudományt ápoló intézmények; a fertőző betegeket ápoló intézetek.
II. főnév -t, -ja
1. Általában az a személy, aki vkit, vmit ápol (1–5). Hűséges ápoló; a szegények ápolója. Ki lesz ápolóm öreg napjaimra? Kérjétek, ápoló Hogy legyen ahelyett, Ki föld alatt korán Lelt gyászos lakhelyet. (Vörösmarty Mihály) || a. <Rendsz. kórházban, gyógyintézetben> betegek ápolásával hivatásszerűen foglalkozó férfi (ritk. nő is). Ápolót fogad a beteg mellé. Elvitték az elmekórház ápolói. A klinikai ápoló sokat foglalkozott vele. A délutánt a sebesült egyedül töltötte … a klinikai ápolóval. (Herczeg Ferenc) A korzón utánament | szelíden egy angyali detektív, | mint ápoló a mániás után. (Kosztolányi Dezső)
2. Állatokat, főként állatkerti állatokat gondozó személy. Az ápolók nehezen tudták megakadályozni, hogy az elefánt szét ne taposson egy asszonyt.
Szóösszetétel(ek): 1. ápolóintézet; ápolónővér; ápolószemélyzet; ápolószer; 2. betegápoló; lábápoló; lóápoló.
ápolói.
