asszony
asszony főnév -t, -ok, -a
1. Férjes, özvegy v. elvált nő. Fiatal, öreg, szép asszony. Három éve asszony. A felesége kikapós asszony. Már későcske volt, mire kiért hozzá az asszony. Ez az asszony, aki neki asszonya volt. (Tömörkény István) [Anyám.] A mosástól kicsit meggörnyedt, | én nem tudtam, hogy ifjú asszony. (József Attila) || a. jelzői használat(ban) Volt két asszony lányuk.
2. Általában felnőtt nő. ® Bejáró asszony; derék, kardos, gonosz asszony; ® kapós asszony; ® sirató asszony; (tréfás) asszonyok bolondja; asszonyok után futkos; asszonyt nem ® ismert; asszonyt ® kísérget. Sikere van az asszonyoknál. (szójárás) Szép asszonyban kicsi hiba nem nagy kár. (szójárás) Gyarlóság (v. hiúság), asszony a neved: gyarlóság (hiúság) az asszonyra legjellemzőbb tulajdonság. A tűz, melyet a | természet alkotott az asszonyok | szemébe … sebesen elragad. (Katona József) Madrid asszonyai a balkonhoz siettek, mikor a nagy Lope végigment az utcán. (Ambrus Zoltán) Csak azt tudom, hogy Asszony az oltár | S asszony nélkül meghalok. (Ady Endre) || a. Asszonyom: <felnőtt nő udvarias v. hivatalos megszólításaként>. Csak egy intést asszonyom …! lovagja kész a védelmére. (Vas Gereben)
3. (rendsz. bizalmas) Feleség. Csend legyen asszony, annyit mondok! Asszonyt ® visz, ® hoz a házhoz. Vár otthon az asszony. Szép, fiatal asszonya volt, karcsú, mint az őzike. (Mikszáth Kálmán) Nem vén ember ő még, most is szebb asszonyt kapna, mint amilyen otthon van. (Gelléri Andor Endre) || a. Családanya. Minden család nívóját az asszony szabja meg. (Móricz Zsigmond)
4. (1945 előtt) Nő mint parancsoló, munkáltató, tulajdonos; a háztartás feje; úrnő. ® Nagyságos asszony; az úr és az asszony; a ház, a vár asszonya. Az asszonyom nagyon szigorú. Fejdelmi vér, egy ország asszonya. (Vörösmarty Mihály) Mint a legtöbb cseléd, ő is utánozni kezdte asszonyát. (Kosztolányi Dezső)
5. (népies) <Keresztnév után, az illető nő megszólításaként v. megnevezéseként.> Jutka, Kata, Sára asszony. Ágnes asszony a patakban Fehér lepedőjét mossa. (Arany János) || a. (régies) <Vezetéknév után, alacsonyabb társadalmi réteghez tartozó férjes nőnek a megszólításaként v. megnevezéseként>. Balogné, Kissné asszony. Tisza Istvánné … Léváról felinvitálta Furóné asszonyomat. (Jókai Mór)
Szólás(ok): (tréfás) Mit is mondott a kabai asszony? (Hátha innánk v. igyunk egyet komámasszony!: <tréfás felhívásként:> igyunk már egyet!; ld. még: kalap, kocsis, nadrág. Közmondás(ok): Keresd az asszonyt: vizsgáld meg a dolgot, és a háttérben nőt, nőügyet, női indítóokot fogsz találni.
Szóösszetétel(ek): 1. asszonybecsület; asszonybolond; asszonycseléd; asszonyész; asszonygyűlés; asszonyhistória; asszonyhódító; asszonyhős; asszonykép; asszonyküldöttség; asszonylogika; asszonyméreg; asszonynéném; asszonynépség; asszonyölelés; asszonyöltözet; asszonyparlament; asszonyrabló; asszonyrokon; asszonyruha; asszonysereg; asszonysírás; asszonysors; asszonyszerep; asszonyszervezet; asszonyszeszély; asszonyszív; asszonyszokás; asszonytársadalom; asszonytermészet; asszonytömeg; asszonyvitézség; 2. anyámasszony; apátasszony; bábaasszony; cigányasszony; fejedelemasszony; fiatalasszony; gazdaasszony; gazdasszony; háziasszony; húgomasszony; ifiasszony; istenasszony; javasasszony; katonaasszony; kenőasszony; királyasszony; kisasszony; komaasszony; leányasszony; menyasszony; mosóasszony; munkásasszony; nagyasszony; nászasszony; nénémasszony; nyoszolyóasszony; öcsémasszony; öregasszony; özvegyasszony; parasztasszony; sógorasszony; szépasszony; szobaasszony; szomszédasszony; ténsasszony; tudósasszony; úrasszony; úriasszony; védasszony; védőasszony; vénasszony.
asszonytalan.
