asztag
asztag főnév -ot, -a v. -ja
1. A learatott gabona kévéiből összerakott, rendsz. széles, terjedelmes, több méter magas halom; alakja házra emlékeztet; így védik a gabonát az esőtől, beázástól a cséplésig. Hatalmas asztag; egy sor asztag. Itt is, amott is régi tetők, s magas asztagok égvén Minden gyűlt eleség hamuvá kezd lenni. (Vörösmarty Mihály) Az emberek friss erővel bontják az asztagot … és rakják a szalmakazlat. (Nagy Lajos)
2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Nagy tömeg, nagy mennyiség. Barátom hányd fel … a könyvek asztagát. (Csokonai Vitéz Mihály) Csóri … Felszedi a zsákmányt, ami olyan gazdag, Hogy csupán bankóbul lenne három asztag. (Arany János)
3. jelzői használat(ban) Annyi, mint amennyit egy asztagba (1) szoktak rakni; amennyi egy asztagot kitesz. Három asztag búzája áll a szérűn.
Szóösszetétel(ek): asztagláb; asztagrakó.
asztagnyi; asztagos; asztagú.
