átég
átég [t-é] tárgyatlan ige
1. <Rendsz. gyúlékony anyag> kisebb területen egész vastagságában elég (1) v. megég; az égés keresztülhatol rajta. Télikabátja ujja átégett a tűz mellett. Vasaláskor átégett a ruha.
2. <Agyagból, kaolinból készülő tárgy az égetés közben> minden részében jól kiég. A téglák nem égtek át jól.
átégés; átégett.
