átért
átért [t-é] tárgyas ige
1. Teljes egészében, elmélyülten megért vmit. Átérti a súlyos helyzetet. Sára asszony átértette az egész tervet. (Jókai Mór) Fel se tűnt akkor, de most kezdem már valójában átérteni … (Mikszáth Kálmán)
2. (régies) <Célzást, rejtett gondolatot> a nem egyenes kifejezésen keresztül is megért. Thököly átérté a szavak keserű gúnyját. (Jókai Mór)
átértés; átértett; átérthetetlen; átérthető; átértő.
