átjár
átjár ige
1. tárgyatlan Vhol, kül. vmin rendszeresen átmegy; áthalad. Átjár a ligeten. Folyton átjár a szobámon. A vágányokon tilos átjárni. A hídon a vonat is átjár. Ladikjával átjár a folyón.
2. tárgyatlan Vhova átjár: vmely másik helyre rendszeresen eljár (I. 1a). Átjár vkihez. Átjár a szomszédba. Átjár a másik faluba udvarolni. Átjár hozzánk tanulni. Az ifjak … átjártak egymás szülőihez, rokonaihoz. (Jókai Mór) Híresztelték, átjár a szomszéd Bácskába korhelykedni. (Mikszáth Kálmán) || a. tárgyatlan <Közlekedési eszköz> vmely közeli, de bizonyos határon túl levő helyre rendszeresen jár. A hatos villamos átjár Budára.
3. tárgyas (ritka) <Vmely területet> minden részletében, különböző irányokban egyik szélétől a másikig haladva bejár. Keresztül-kasul átjárja a házat, a várost. A kertnek középútját összemért léptekkel járta át a két főpap. (Vas Gereben)
4. tárgyas <Nedvesség, légnemű anyag, fizikai hatás vmely tárgyat v. helyiséget, ill. testet v. testrészt> minden részletében betölt azáltal, hogy részei közé hatolva sok irányban szétterjed. Ruháit átjárta az eső. A forró gőz átjárja a termet. A szél átjárta őket. Ha a levegő jól átjárta a szobát, becsukhatod az ablakot. Az egész házat átjárta a hagyma szaga. A füst átjárja a szalonnát a kéményben. Testét a hidegtől borzadás átjárta. (Petőfi Sándor) Kinyitották az ablakokat, a lakást átjárta a lanyha légáram. (Kosztolányi Dezső)
5. tárgyas (átvitt értelemben) <Érzés, gondolat vkit v. szívet, lelket> fokozatosan teljesen eltölt. Átjár vkit a gyönyör; szívét melegség járja át; egész lényét átjárja a gondolat, hogy … Derék böcsületes emberek valának, kiket nem tudott a hízelgés … átjárni. (Vas Gereben) Még azt az érzéktelen Marjánszkyt is átjárta egy kis melegség. (Mikszáth Kálmán) || a. tárgyatlan (átvitt értelemben, ritka) Átjár vkin, vmin: <vmely gondolat> vmit, kül. vkinek az eszét foglalkoztatja. Agyvelején átjárt Egy ösztön. (Arany János)
6. tárgyas és tárgyatlan (választékos) Vmit v. (ritka) vmin átjár: <kemény tárgy, kül. fegyver> vmin áthatol (2). A golyó átjárta a szívét. Tüdejét átjárta a kard hegye. Eltapodta őtet az Ámor szekere, Átjárta szép mellét, szép hasát kereke. (Csokonai Vitéz Mihály) A tőr átjárta egészen Hősi fejét. (Vörösmarty Mihály) Éles vas jár át sebeiken. (Petőfi Sándor)
átjárat; átjárhatatlan; átjárható; átjárogat; átjárt.
