átkel
átkel tárgyatlan ige
1. Átkel vmin: <kisebb v. nagyobb fáradsággal, rendsz. poggyásszal v. többedmagával> vmin keresztül, annak másik szélére, másik oldalára megy. Folyón, hegyen, tengeren átkel. Kompon átkel a Tiszán. Forgalmas útvonalakon óvatosan kell átkelnie a gyalogosnak. Immár Toldi Miklós és öreg szolgája | A Dunán átkelve Rákosmezőn jára. (Arany János) || a. (katonaság) <Nagyobb harcászati egység rendsz. vmely folyón v. hegy gerincén> bizonyos cél felé haladva, gyak. támadó hadművelet(ek) során áthatol, átmegy. A sereg átkelt a folyó gázlóján. Pontonhidat létesítettek a Tiszán, és azon keltek át. Akarom látni, vajon reggel Át lehet-é úszva kelni a sereggel. (Arany János) Napoleon semmit sem olvasott és átkelt az Alpokon, és csak később tudta meg, hogy az Alpokon nem lehet átkelni. (Karinthy Frigyes)
2. (ritka) <Tészta> teljes egészében megkel. Nem kelt át jól ez a kenyér.
átkelt.
