átkiált
átkiált ige
1. tárgyas Átkiált vmit vhova: vmely elkerített v. vmin túl eső helyre (oda)kiált vmit. Csak egy szót kiáltott át a szomszédba. Átkiáltotta a nevét a folyó túlsó partjára. || a. (tárgy nélkül) Átkiált vhonnan, vmin; átkiált a másik szobába; átkiált a falon. Átkiáltott a túlsó partra a révésznek. Mi történt? – kiáltott át a főbíró. (Mikszáth Kálmán) Mikor már majd elszakad a dereka, átkiált a láp túlsó végébe: – Hajhaj! Mikor érünk még oda? (Tömörkény István)
2. tárgyatlan (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Hangjával elhat vhova. Isteni hangverseny, mely átkiált a csillagokba. Százötven ágyú zenéje. (Jókai Mór)
átkiáltás; átkiáltat; átkiáltható; átkiáltó; átkiáltott; átkiáltoz.
