átköltözik
átköltözik tárgyatlan ige
1. <Eddigi lakásából, lakóhelyéről, telephelyéről, munkahelyéről> átellenben, más oldalon levő v. általában másik helyre, ill. helyen levő személyhez költözik. Budáról átköltözöm Pestre. Átköltözött egy másik házba. Az üzem átköltözött egy jobb helyiségbe. Átköltöztek élénkebb kereskedelmi városba. (Jókai Mór) Felkészültséget éreztünk arra, hogy bármely órában átköltözzünk az ősök kastélyába. (Móricz Zsigmond) [Az utas] levette a hálóból a táskáját, és átköltözött köszönés nélkül egy másik fülkébe. (Hunyady Sándor) || a. (átvitt értelemben, ritka) <Vmely érzés, indulat> egyik ember lelkéből a másikéba száll át, mint örökség v. mint követett példa. A bosszúállás szelleme az apából átköltözött a fiúba.
2. (vallásügy) <Lélek vkinek a halála után, vallásos hiedelem szerint> más személy, állat, növény testébe költözik; átvándorol. A hős lelke átköltözött egy sasba. Átköltözött a másvilágra: meghalt. Az én testem meg fog térni a porhoz …; a lelkem pedig átköltözik egy gólyába. (Jókai Mór)
átköltözés; átköltöző; átköltözött.
