átkoz
átkoz tárgyas ige -tam, -ott, -zon
Vkit, vmit átkoz: átkot (1) mond rá, elkeseredetten szidalmazza. Még az emlékét is átkozza vkinek; átkozza a sorsát; vminek még a gondolatát is átkozza. Átkozza a napot, melyen megismerte. Átkozza az órát, melyben (vki) született. Nem átkozlak, nem szokásom. (népköltés) Fájdalmimban átkoztalak, Midőn kínzád kebelem. (Kisfaludy Sándor) Elzárkózva … éltek. Siratták a régi világot, s átkozták a tiszteletlen újat. (Ady Endre) || a. (ritka, régies) Vkit vminek átkoz: rossz, gonosz vminek nevezi, mondja és szidalmazza, átkot mond rá. Petur engem átkozott alattomos | gyilkosnak. (Katona József)
Igekötős igék: elátkoz; kiátkoz; megátkoz.
átkozás; átkozó.
