átmelegül
átmelegül [e-e] tárgyatlan ige -t, -jön
(ritka) <Személy, kül. belső hevüléstől> meleggé válik. A nagy futástól, a kemény munkában átmelegült. || a. (átvitt értelemben, választékos) <Arc, hang> egyre nagyobb mértékben meleg érzelmet tükröz, fejez ki. Hangja a beszéd közben átmelegült. A nő arca e szóknál egyszerre átmelegült. (Jókai Mór) || b. (átvitt értelemben, választékos) <Ember> fokozatosan megtelik meleg érzelmekkel. Átmelegült a régi emlékek hallatára. Andalgásom víg elragadtatássá lesz, átmelegülök. (Jósika Miklós) Minő földöntúli gyönyör az: önkénytelen sugallattól átmelegülve dolgozni egy munkán. (Jókai Mór)
átmelegülés; átmelegülő; átmelegült.
