átok
átok főnév átkot, átka
1. Elkeseredett, vad, gonosz indulatból, gyűlöletből v. bosszúból fakadó durva szidalom, amellyel vki súlyos csapást, szerencsétlenséget, szenvedést, bűnhődést kíván vkinek v. magának (gyak. Istentől, a sorstól v. természetfölötti gonosz hatalmaktól). Apai v. atyai átok; borzasztó, dühös, szörnyű átok; beteljesedik az átok; ® hull az átok a fejére; az átok megfogan ¬; megfogja az átok; átok száll vkire, vkinek a fejére; átokkal illet; átokkal ® sújt vkit. Azt az átkot mondta reám: Ország-világ legyen hazám! (népköltés) Átok és hazudság minden ige szádban. (Arany János) Ha száz átok fogja a vérem, Ha gátat túr föl ezer vakond, Az Oceánt mégis elérem. (Ady Endre) || a. Ennek nyelvi, szóbeli kifejezése. Elhangzott a szörnyű átok. Átokba(n) tör ki. Átokra fakad. Kimondta az átkot. Átkot mond, átkokat ® szór vkire v. vki(nek) fejére. Egy átkot nyögött ki még | nagyasszonyunkra és az alattomos | gyilkosra. (Katona József)
2. <Babonás hiedelem szerint> ilyen kívánság teljesedéséből v. vmely természetfölötti hatalomtól eredő baj, csapás, büntetés. Örökös átok; átok nehezedik vkire; utolérte az átok; átok van a házon; Isten átka van rajtunk; átok alatt született: súlyos csapások sorozata az egész élete. A jóslatok, isteni parancsok, ősök átka megmaradt: de új emberek … lépnek föl. (Péterfy Jenő) Sokáig lesz, sokáig tart még A régi sors, a régi átok? (Ady Endre) || a. (régies, irodalmi nyelvben) Átok reá; (népies) az átok verje meg!: verje meg az Isten!; pusztuljon! Átok reád, magyarok hazája. (Vörösmarty Mihály) Átok reá, ki elhajítja Kezéből a nép zászlaját. (Petőfi Sándor) || b. Elháríthatatlannak látszó súlyos baj, csapás. Valóságos átok ez rajtam. A rossz éghajlat az átka ennek a vidéknek. Átokként nehezedik vkire v. vmire. 1945-ben felosztották a magyar falu átkát, a nagybirtokot. A pálinkát azon átkok közé számítjuk, melyek a népen igen nyomasztón fekszenek. (Kossuth Lajos) A szegénység a legnagyobb átok a világon. (Móricz Zsigmond) || c. Vminek az átka: vmi mint súlyos, tartós baj, kellemetlenség, szerencsétlenség v. ilyet okozó körülmény; vminek kellemetlen v. súlyos következménye. Az aszály, a múlt, a nagybirtok, a nagyravágyás, a rossz lakásviszonyok átka. (tréfás v. gúnyos) (Ez) a nagyság átka: nagy embernek sem jó lenni. Az agglegények átka elérte. (Vas Gereben) || d. (ritka, népies) <Szitokszóként:> vkinek (vminek) átka: olyan személy, akitől csak rossz, baj, szerencsétlenség származik vkire; csapás. Te, emberiség átka! Te Isten átka! Én vagyok az anyám átka, Veszett névnek rossz gazdája. (Arany János)
3. (vallásügy) A katolikus egyházból való kiközösítés; kiátkozás. Egyházi, főpapi, pápai átok; átok alá helyez, tesz v. vet vkit; átok alól felment vkit. Átokkal sújt vkit. Üldözi az egyház rettenetes átka. (Arany János) Luther, hogyha pápa lesz esetleg S Leo, tanár egy német egyetemben: Ki tudja, nem reformál-é emez, S az sujtja átkát a duló merészre? (Madách Imre)
Szólás(ok): ld. török.
Szóösszetétel(ek): átokhozó; átokkiáltás; átokmondás; átokszó; átokterhelt.
