átremeg
átremeg tárgyatlan ige
1. (költői) <Fény, fényjelenség> remegve áthalad v. keresztülhatol vmin. Csak itt-ott remeg át egy fénypont a nagy ködtengeren. (Eötvös József)
2. (átvitt értelemben, választékos) Vmi átremeg vkin, vmin: vmely érzés eltölt vkit, áthatol vkin. Egész lelkén átremegett a fájdalom.
átremegés; átremegő; átremegtet.
