átszenderül
átszenderül tárgyatlan ige (régies, választékos)
<Csak állandósult szókapcsolatokban:> Átszenderül a másvilágra, az örökkévalóságba, a másik életbe v. életre: csendesen meghal. Katalin … átszenderült azon jobb életbe. (Jósika Miklós) Miklós császár örök életre átszenderült. (Kemény Zsigmond)
átszenderülés; átszenderülő; átszenderült.
