átszökik
átszökik ige
1. tárgyatlan Vhol, vmin v. vhová szökve (7) átmegy, <kül. határon v. az ellenséges táborba>. Átszökik az ellenséghez; átszökik a partizánokhoz. Útlevél nélkül átszökött a határon. Kása János … szolgált … Báthori István seregeiben az oroszok ellen, kikhez átszökött. (Jósika Miklós) A gyémántot … egy zsák mogyoró közé téve, átszökött vele az Andes hegyein. (Jókai Mór) || a. tárgyatlan (átvitt értelemben) <Személy> titokban, lopva vmely másik, rendsz. ellenséges táborhoz csatlakozik. Társait félrevezetve, átszökött a másik politikai táborba.
2. tárgyatlan (régies) Vmin szökve (1), szökellve átugrik. A jó mén, midőn átszökött a szekértorlaszon, … megrándította egyik első lábát. (Jókai Mór) || a. tárgyas (ritka, régies) <Vmit, rendsz. akadályt> szökellve átugrik. Térdre feszült kézzel „bakhátat” csinálnak. Ezt a követő sor … Vállra vetett kézzel szöki át futtában. (Arany János) Minden leány … átszöki a lobogó tüzet. (Jókai Mór)
átszökés; átszökő; átszökött.
