átütő
átütő [t-ü] melléknév -en [e], -bb
1. Olyan <személy, dolog>, aki, amely vmit v. vmin átüt (1–7). A labdát átütő játékos; a páncélt átütő lövedék; az iratcsomót átütő kapocs; a kartonon átütő írógép; két másolatot átütő írógép; a ködön átütő napfény; az üvegablakon átütő napsugár; a szöveten átütő zsírfolt; a rossz szigetelésen átütő szikra; a pomádén átütő hagymaszag.
2. Másolatoknak írógépen való készítésére alkalmas. Átütő másolópapír.
3. Átütő erő: a) (fizika) nagy sebességgel mozgó testnek az az ereje, mellyel vmit átütni (2) képes; a kilőtt lövedék átütő ereje; b) (katonaság) harcászati egységnek az az ereje, mellyel az ellenséges arcvonalat át tudja törni; csapataink átütő ereje; c) (átvitt értelemben, sajtónyelvi) nagy erő; a futballcsapat átütő ereje; szavainak átütő ereje.
4. (átvitt értelemben, sajtónyelvi) Nagy hatású, döntő. Átütő győzelem, siker.
