átvétel
átvétel [e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. Általában az a cselekvés, hogy vmit átvesznek (főleg az igének 1, 4, 5. jelentésében). Pénz, utasok átvétele; az üzlet átvétele; a hatalom átvétele; az iram átvétele; egy gondolat átvétele; szavak átvétele a török nyelvekből; üzenet átvétele; átvételre jogosult. Készen látszott [markát] az adomány átvételére tartani. (Jósika Miklós) || a. Ennek megtörténte, eredménye. Az átvételt elismerik.
2. (kereskedelem) <Az áru közvetítésében> az a szakasz, amelyben vmely nagykereskedelmi vállalat a termelőtől közvetítésre, vmely kiskereskedelmi vállalat, fiók, ill. kiskereskedő az elosztótól v. nagykereskedelmi vállalattól eladásra v. viszonteladásra átvszi az árut; az átadásnak megfelelő cselekmény annak részéről, akinek az átadás történik. Átvételkor fizet. Árut leköt átvételre.
3. (jogtudomány, irodalomtudomány) Vmely irodalmi műnek v. egyes részeinek szó szerinti v. tartalom szerinti felhasználása és bedolgozása más műbe. Az átvétel a szerző engedélye nélkül általában szerzői jogbitorlás, de van megengedett átvétel is.
átvételez; átvételi.
