átvitel
átvitel [e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. Vminek az átvitele: általában az a cselekvés, hogy vmit ávisznek vhova (főleg az igének 1, 2, 5, 11. jelentésében); átvivés. A szekrény átvitele a másik szobába; betegség átvitele az egészséges szervezetbe; az elmélet átvitele a gyakorlatba; (műszaki nyelv) magasfeszültségű villamos egyenáram átvitele nagy távolságokra; (kereskedelem) az összeg átvitele a pénztári naplóba, más számlára: az a könyvelési művelet, hogy vmely összeget vhonnan más helyre könyvelnek, írnak.
2. (műszaki nyelv) Olyan berendezés, melynek segítségével vmely erőt, munkát gyak. átalakítva át lehet vinni máshova. Mechanikus, villamos átvitel.
3. <Könyvvitelben, összeadásban vmely lap (oldal) végén> egy-egy rovat addigi eredményét feltüntető összeg, mely a következő lap (oldal) elején mint áthozat szerepel a számadás folytonosságának jelzésére. Mennyire rúg az átvitel?
4. (ritka, nyelvtudomány) Az a jelenség, hogy egy szónak a jelentése más szóra átszármazik, v. hogy egy szó vmely más fogalomnak is neve lesz. A jelentés, a név átvitele.
Szóösszetétel(ek): 1. átviteltechnika; 2. erőátvitel; gondolatátvitel; hangátvitel; jelentésátvitel; képátvitel.
átviteles; átviteli.
