autentikus
autentikus [ë] melléknév -an, -abb (régies írva: authentikus is) (sajtónyelvi)
1. Hiteles, valódi, megbízható. Autentikus forrás, hely, hír, nyilatkozat. Ez a kiadás nem autentikus. Ennek csak kellene … valamit tudni, aki éppen most érkezik az ellenség főhadiszállásáról. Ez az autentikus tanú. (Jókai Mór)
2. Illetékes, hivatott vmire. Nem vagyok autentikus ennek eldöntésére.
autentikusság.
