azonképpen
azonképpen [e] határozószó, mutató azonképp (régies, irodalmi nyelvben)
1. Az említett, az ismert, v. a mellékmondatban részletezett módhoz hasonlóan; ugyanúgy, éppúgy, szakasztott úgy. A legény … a körülményeket elbeszélte … azonképpen, amint a nevezetes éjjelen megtörtént. (Vas Gereben) A láda azonképp hever ott, ahogy meghoztam. (Gárdonyi Géza)
2. (irodalmi nyelvben) <A mód jelentésének háttérbe szorulásával, a tartalmi párhuzam kiemelésére, a mind … mind, is … is kötőszókéhoz némileg hasonló szerepben; hosszabb hasonlat főmondatában, a mellékmondatban amint, ahogy, miként, valamint stb. kötőszó> úgy, éppúgy. Amiként én veled kezet fogtam, azonképp fog veled kezet a tekintetes vármegye. (Mikszáth Kálmán) Megfogadtuk, hogy valamint egy napon … pillantottuk meg a világot, azonképpen egy napon … fogunk meghalni. (Kosztolányi Dezső)
