b [2]
b [2] [bé] főnév b-t, b-je [e] (zene)
1. A hangsorban a h hangnak félhanggal lefelé való módosításából származó hang. B-dúr: a b alaphangról kiinduló dúr hangsor v. az erre a hangsorra épülő hangnem; b-moll: a b alaphangról kiinduló moll hangsor v. az erre a hangsorra épülő hangnem.
2. Ennek a hangnak írott v. nyomtatott jele, jelölése. A kottában nem b van, hanem h.
3. <Hangszeren> a b hang megszólaltatására való billentyű (pl. zongorán) v. hely (pl. hegedű húrján). Leüti a b-t. Ne fogjon b-t!
